Nem jött be a denveri Packers-way, a Seahawks legyőzte a Broncost

6,5 pontos favoritként érkezett a Broncos Seattle-be, hogy aztán egy gyengén teljesítő védelemmel és egy minősíthetetlen támadójátékkal kikapjon a Geno Smith vezette Seahawkstól. Izgalomból nem volt hiány, érdemes visszanézni a találkozót, hisz ki gondolta volna, a Broncos Super Bowl kampánya pont Russell Wilson korábbi csapatától kapja az első komoly gyomrost.

Aki csak az első félidőt látta, simán hihette azt, hogy a Seahawks átverte a Broncost és a rosszabb irányítóért kérte el a világ minden pickjét. Geno Smith valami hihetetlenül jól játszott: 18 passzából 17 jó volt 164 yardért és két TD-ért, ráadásul nem csak 5 yardosokat passzolt, ennél a játéknál pedig konkrétan Russell Wilsonra itta magát.

Persze nem lehet elmenni amellett, hogy a Broncos védelmére összességében a hulladék kifejezés is hízelgő volt. A Seahawks fala nagyon simán tartotta a denveri pass rusht, miközben futáshoz is kiválóan blokkolt, Rashaad Penny nyolc futásból 53 yardot szerzett a földön. Emellett folyamatosan jöttek a büntetések (sportszerűtlen viselkedés, holding a védelemnek), a Seahawks támadósora gyakran akkor is haladt, amikor nem csinált semmit.

Eközben a hazai védelem kifejezetten jó volt (pedig Jamal Adams hamar kiesett egy sérülés miatt). Bár a futás ellen nagyon nem ment, hiába a rengeteg mázsa a védőfal közepén (a Broncos okosan külső zónafutásokat hívott), de a passzjátékot és Russell Wilsont egyetlen nagy játékot leszámítva gyönyörűen sikerült limitálni (és abban is inkább Jerry Jeudy volt a főszereplő). Az irányítót kétszer sackelték és négyszer ütötték meg, illetve volt Quandre Diggsnek egy elejtett interceptionje is.

A fentiek mellett azonban az volt a legszembetűnőbb, hogy ez nem egy Russell Wilson offense volt. Nagyon kevés volt a play action, sokáig a Wilson féle mély labdák sem jöttek (és ha igen, akkor is a zsebből, szinte vakon), az első nagyjából 20-25 percben az irányító konkrétan egyetlen elkapóját sem vette célba. Eközben sima zsebirányítós passzok voltak behívva (olyanok is lettek – Wilson továbbra sem lett magasabb, nehéz neki a fal mögül passzolni), sok volt a rövid játék és úgy összességében nem igazán lehetett látni, mi is akar ez lenni (valami kezdetleges Packers offense szerűségnek tűnt). Mindezzel együtt az első félidőben egyértelműen a Seahawks volt a jobb csapat és ennek megfelelően 17-13-as előnnyel mehettek szünetre a csapatok.

A második félidőt a Broncos kezdte és Nathaniel Hackett úgy ítélte meg, hogy jó lesz az a langyos semmi, amit eddig mutatott a csapat. Mondjuk a harmadik negyedben még így is sikerült kétszer eljutni a Seahawks 5 yardosán belülre, csak aztán hét playből lett nulla pont és két fumble. A Denver red zone playbookja egy vicc az eddigiek alapján: még csak véletlenül sem sikerült olyan passzjátékot hívni, ami akár csak esélyt adott volna a TD-re, láthatóan el is engedte ezt Hackett, így maradt a futás. Erre viszont készült a Seahawks (itt nem nagyon volt már hely a szélen futni), mindegyik futókísérlet hamvába holt. Így hiába kezdett el relatíve éledezni a Broncos védelem, a negyedik negyedre maradt a 17-13-as Seahawks vezetés.

A negyedik negyedben végre sikerült nyomást generálni Geno Smith-re, így továbbra sem tudta eldönteni a meccset a Seahawks. A Broncos viszont hiába jutott el harmadszorra is az ellenfél 5 yardosán belülre, megint nem sikerült TD-t szerezni, bár ezúttal legalább a mezőnygól összejött. Ezt követően a védelem megint odatette magát, de az offense szokás szerint nem tudott semmi értelmeset csinálni, pedig csak mezőnygól távolságig kellett volna eljutni.

A legszörnyűbb az egészben megint a játékhívás volt. Az rendben, hogy a Seahawks amúgy nem túl minőségi secondaryje beállt a hosszú passzokra, de ez eddigi karrierje alapján ez soha nem zavarta Wilsont. Ehhez képest a liga egyik legnagyobb playmakere, a hosszú passzok királya egy game winning drive-ban nem passzolt 10 yardnál hosszabbat! Futás, rövid passz, rövid passz, futás – ennél Jacoby Brissettel tökösebb volt a Browns, pedig ő nem egy Super Bowl győztes, 49 milliós QB, akiért a fél franchise-t odaadták.

Az ötlettelen, konzervatív, gyáva játéknak meg is lett az eredménye, hisz még 3&hosszúra is csak egy swing passz lett behívva. De a legdurvább az egészben, hogy Hackett a 4&5-re nem mert nekimenni egy Wilsonnal, mert úgy érezte, hogy egy 64 yardos (!) mezőnygól-kísérlettel biztos nagyobb esély van a győzelemre (meglepetés: nem jött be). Borzalmas game management az edzőtől.

Ha a helyzet ismerős, az nem véletlen, a Packers pont ugyanezzel a “mindenkiben bízunk, csak a jövőbeli Hall of Famer irányítónkban nem” mentalitással szokott kikapni a rájátszásban, és nagyon úgy néz ki egyelőre, hogy Hackett csak a legrosszabbat hozta el Green Bay-ből.

Összegzés

A Seahawks meglepően jól nézett ki. Ebben alighanem szerepe volt a Broncosnak is, de a védelem úgy tűnik, hogy egy gyenge közepes teljesítményt akár stabilan is képes lehet hozni (sokak bottom 3-5 környékére várták az egységet). A támadósor pedig kész felüdülés volt, még ha reálisan nézve nem is valószínű, hogy Geno Smith sokáig képes lesz ilyen magas szinten teljesíteni. Ezzel együtt a futójáték működőképesnek néz ki, talán Penny is végleg beért, ezzel a Smith-szel meg jó eséllyel nem fog a top 5-ben választani a Seattle.

A Broncos részéről már közel sincs ennyi pozitívum. A védelem három negyeden keresztül aludt, de legalább a negyedikre sikerült felébredni – ezzel együtt ha nem hisszük, hogy ez a Seahawks támadósor jó, akkor összességében ez nagyon gyenge produkció volt (nagyon hiányzik Vic Fangio). A komolyabb probléma viszont az, hogy Russell Wilson nem oldotta meg a problémákat, ez a Broncos offense nagyon messze van egyelőre attól, amit a Rams és a Bucs mutatott Matt Stafford és Tom Brady első évében.

És ebben nem is feltétlenül Wilson, hanem a főedző Hackett a hibás: ha jól számoltam, az irányítónak nagyjából 3-4 play action bootlegje volt (miközben ő ebben igazán elit), a hosszú passzos játékából rövidek lettek és mintha megtiltották volna neki, hogy a zsebből a legkritikusabb helyzeteket leszámítva kimozogjon. Ez nem egy Wilson-féle offense, ami nem lenne baj, ha hatékony lenne, de távolról sem az.

Az eddig ismert problémákra tehát nem sikerült megoldást találni (különösen problémás ebben a rendszerben a red zone offense, ugyanis 10 kísérletből egyszer sem sikerült 1-5 yardot megtenni a TD-ig), a támadósor mentalitásáról meg inkább ne is beszéljünk. Persze ez idővel változhat és nincs okunk feltételezni, hogy ne fejlődne a Broncos egyéni és rendszerszinten is, de a csapat első heti teljesítménye alapján túl sok értelme nincs Super Bowl runról beszélni.

7 Comments

  1. a következőket mind úgy mondom, mint aki szkeptikus volt a Broncosszal és pozitív a Seahawksszal, ráadásul még fogadtam is a seahawks spreadre.

    A második félidőben messze jobb volt a Broncos, háromból háromszor eljutottak a gólvonalig, simán mentek végig a pályán. A gólvonalnál bénáztak, ami nyilván probléma és javítani kell, meg ráment a meccs (bár ha Hackett nem gyökér a végén, még ez is beleférhetett volna akár), de nem hiszem h ennyire szar a helyzet, mint le lett festve és nem kell temetni mindent.
    A Seahawks mindeközben 50 yardot sem haladt a félidő után.

    Ráadásul szerintem full Wilson offense volt ez, azon kívül h az elején TEknek is ment a labda. Középre semmi, minden a szélre, és mivel két mély safety volt, így a mélyeket nem lehetett dobálni, ekkor meg a Wilson offense is a rövideket dobálja a szélre. Szóval szerintem semmi meglepő nem volt ebben az egészben, azon kívül h Hackett ennyire hülye volt game managementben a végén (meg h Gordon és Williams is fumble-özött a gólvonalnál).

  2. Nekem is fura, ahol a hazai csapat pontot sem csinál a 2. félidőben, ott annyira üdítő lenne a támadójáték. Az első félidei 17 pont az teljesen rendben van, az elég is egy félidőre, de a 0 nem OK sehogy sem. Ez egy felemás bemutatkozás. Nyilván kis szerencsével ez lehetett volna több, és Geno jobb volt a várhatónál, de azért ez az O továbbra is kérdőjeles.

    A másik csapat bénázása (no meg azért mázli hegyek) a RZ szitukban megóvta őket egy nagyobb veréstől, de nem a védelem parádéja. A Broncos 433 yardot haladt 8 drive alatt, az több mint 50yard/drive, szerintem ez messze nem pofás. Meg kell jegyezni volt még két lehetőség intre, ami kimaradt, úgyhogy ez nézhetne ki még mesésebben, de szvsz nagyon nincs kész ez a D még.

    Én nem lennék nyugodt Seahawks szurkolóként ez után a meccs után. A w meglett ezt nem kell magyarázni, ennek kell örülni, a többihez meg még lehet és kell majd fejlődni. A Broncos igencsak idényeleji formát mutatott, ez így kevés lesz, de van potenciál a csapatban, ha idén akarnak valamit, gyorsan korrigálni kell.

    2. Ha tippelnem kell mondjuk a legtöbb seahawks szurkoló minél szarabb mérleget akar, hogy normális irányító jöjjön kövi drafton

    3. Ez inkább edzői döntés, meg volt két turnover, ami megint nem segített, de az első félidőben simán a Sehawks volt a jobb (a Broncos a játék képe alapján három pontot hagyott a táblán, a Seahawks meg legalább hatot).

      Meg ha egy félifőn keresztül jól játszó Seahawks támadójátéka nem volt üdítő, akkor a másfél közepes negyedet hozó Broncosé miért lett volna az. Egy gyenge csapat ellen szerzett sok yardjukat feldughatják maguknak, ha nem tudnak 10 játékból TD-t csinálni az 5 yardosról és semmilyen életképes elképzelésük nincs a középső futáson kívül.

      A Seahawks amúgy is csak Carroll fejében lesz jó bármire, ellenben az 1/1-től vagy akár a bottom 5-től nem kell tartaniuk, ami azért elég korrekt teljesítmény. A Broncsban meg van potenciál, de a tavalyi Seahawksban is volt, aztán láttuk, mi lett belőle.

  3. Józsi! Aki Russel Wilsonra issza magát az 3 perc alatt tízet posztol instára. Koplárovics Bélát akartál írni nem?

  4. Ha jól látom a héten megint gyengébb ellenféllel játszik majd a Broncos, a Texans-szal.
    Azt mindenképp be kell húzniuk, jó játékkal, mert utánna már jönnek a nagyobb falatok.

Leave a Reply