A Vikings átrepült az Eagles felett, sosem kapott még ki úgy irányító, mint Matt Ryan

A Vikings átrepült az Eagles felett, a Steelers hamar elintézte a Chargerst, Matt Ryan történelmi vereséget szenvedett, a Ravens pedig a várakozásoknak megfelelően felülmúlta a Bengalst. 

Philadelphia Eagles @ Minnesota Vikings 20-38

Azt szoktuk írni és mondani, hogy Kirk Cousins a gyenge csapatokat megveri, a jóktól pedig kikap. Nos, ez az Eagles nem jó csapat – lyen játékkal semmiképp, és hatból eddig egyszer sikerült igazán jól játszania a Sasoknak. Így a Vikings könnyen gyalogolt át az Eaglesön.

A Vikings azt csinált a philadelphiai úgynevezett passzvédelmével ezen a meccsen, amit akart. Amikor Rasul Douglas a legjobb cornered, akit ott éget meg Stefon Diggs, ahol nem szégyelli, ott nagy a baj. Diggs pedig nem szégyellte: 167 yard és 3 TD volt a mérlege, Cousins passzolt yardjainak felét ő kapta el, és Randy Moss óta ő lett az első Vikings elkapó, aki egy meccsen két 50+ yardos TD-t is szerzett. De egyébként rajta kívül is folyton üres elkapókat talált a Vikings irányítója, konkrétan a héten a harmadik legkevesebb tight window passza volt (védő 1 yardon belül).

A védelem mellett az Eagles támadósora sem lehet büszke a teljesítményére, a meccsek kezdetén továbbra sem tud semmit sem csinálni az offense – Mike Groh támadókoordinátort már idén sem kellett volna megtartani -, az elkapók nem tudnak elszakadni őrzőiktől, borzasztóan lassúak, minimális segítséget sem tudnak adni Wentznek. A csapat legtöbb yardot szerző elkapója az újonc futó Miles Sanders lett, az utóbbi 4 meccsen pedig övé az öt leghosszabb Eagles elkapás – ez is elég aggasztó az offense-re nézve.

Tudjátok, mennyire támogatom, hogy a csapatok nekimenjenek minél többször negyedikre, de ez itt és így minden szempontból óriási hülyeség volt:

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Los Angeles Chargers 24-17

Nagyon gyorsan eldőlt ez a meccs, hiszen egy pontatlan screen hátrapasszt a Steelers szedett össze, egész pontosan az újonc Devin Bush, aki vissza is hordta TD-re a lasztit, majd nem sokkal később interceptiont is szerzett, amiből néhány játékkal később James Conner futott be a célterületre, így 10 perc után már 14-0 állt az eredményjelzőn. Aztán a második negyedben Conner szerzett egy elkapott TD-t is, így 21 perc után már 21-0 volt az állás. A Chargersnek nem csak a támadósora, de a védelme is nagyon gyenge volt, bár ezt idén tőlük már megszoktuk.

A Steelers védőfala szétszedte a Chargers támadófalát, így Riversék semmit sem tudtak kezdeni a labdával egészen a negyedik negyedig. Tíz perccel a vége előtt azonban Devlin “Duck” Hodges kvázi első 10 yardon túli passzából interception lett, ez pedig új életet adott a Chargersnek. Riversék pedig vissza is jöttek lőtávolon belülre a sérülésből visszatérő Hunter Henry két elkapott touchdownjával. Henry 8 elkapással, 100 yarddal és 2 TD-vel zárt – az utóbbi 671 napban egyik mutatóból sem tudott összesen ennyit szerezni. Az egyenlítés viszont már nem jött össze, saját 1 yardosról, 1 perccel a vége előtt indított drive a kiválóan játszó Cam Sutton interceptionjével ért véget.

(katonadani)

Atlanta Falcons @ Arizona Cardinals 33-34

Úgy tűnik, hogy akkor is ki lehet kapni az NFL-ben, ha 30/36, 356 yard, 4 TD, 0 INT mutatóval irányítasz. Erre eddig még sosem volt példa az NFL történetében (80+ százalék, 300+ yard, 4 TD, 0 INT), de Matt Ryan pontosan így tett, a Falcons mégis kikapott.

Ez a defense nem tud megállítani senkit, a Cardinalst két és fél negyeden keresztül nem sikerült lezavarni a pályáról egy pillanatra sem, és egy kis hullámvölgy után ismét tudott villanni az arizonai offense. Kyler Murray remekül játszott (340 yard, 3 TD, 32 futott yard), ez volt fiatal karrierje legjobb meccse, a Cardinals offense pedig végig ritmusosan tudott haladni a pályán – sok ellenállás mondjuk nem érkezett a Falcons védelmétől -, és 2017 októbere után ismét fel tudott tenni 30 pontot a táblára. Dicséret illeti egyébként a támadófalat is, nem volt sok nyomás Murray-n.

A Cardinals védelme ellenben továbbra is nagyon gyenge, Ryanék is úgy mentek át rajtuk a meccs nagy részében – az első drive-ban és a második félidőben -, mint kés a vajon. Igazából kvázi minden skill pozíciós játékos jól játszott a Falconsnál, az offense-re tényleg nem lehet semmi panasz Atlantában.

A Falcons szerencséjét mutatja, hogy visszajöttek Ryanék nagy hátrányból, össze is jött az egyenlítő TD a legvégén, erre Matt Bryant kihagyta az extrát… Ezzel győzött a Cardinals, amely 2017 után ismét két meccset nyert zsinórban.

(katonadani)

Cincinnati Bengals@Baltimore Ravens 17-23

A vártnál jobban megizzadt a Ravens a nyeretlen Bengals ellen, de gyakorlatilag egy pillanatig nem volt kérdéses a győztes kiléte. A Bengals továbbra is potenciális 1/1-esélyes, a Ravens pedig pole-ban van a csoportgyőzelemért a liga egyik leggyengébb csoportjában.

A mérkőzés legjobbja: Lamar Jackson

A fiatal irányító passzjátéka nem volt különösebben erős (236 yard, 0/0 TD/INT), de a földöl halálos volt a liga egyik legrosszabb futásvédelme ellen. 19 futásból 152 yardot szerzett egy TD-vel, a Ravens pedig 269-et csapatszinten – vagyis többet, mint a levegőben. A támadóoldalon még Mark Andrewst lehet kiemelni, lassan top 5-ös TE-ként kell róla beszélnünk, még ha volt is egy fumble-je, mindenki más a szükséges minimumot hozta.

Ami a védelmet illeti: korrekt volt, bár a Bengals ellen ez nem nagy szó. A speciális egységet viszont jól le kell szidni, egy 92 yardos kickoff TD-t benyelni mindig nagy gáz.

A mérkőzés legrosszabbja: Minden, ami Bengals

A védelemről mindent elmond Lamar Jackson statisztikai lapja, minden téren szörnyű az egység, ezen egyszerűen nincs mit szépíteni. Ez azonban nem meglepő, tavaly is borzasztó volt a védelem, de hogy a támadógurunak elkönyvelt Zac Taylorral ennyire homály legyen a támadósor, az már nevetséges. Dalton közel 50 százalékos pontossággal passzolt 235 yardot és egy INT-t, ami akkor is kevés, ha nincs AJ Green. Ennél is elkeserítőbb viszont a futójáték: Joe Mixon nyolc futásból 10 yardot termelt, az egész csapat összesen 33-at. Ez rosszabb, mint Marvin Lewis alatt, ami óriási kritika.

(renningan)

13 Comments

    2. Pontosan az tortent ami a beharangban volt. Ket moslek vedelem, es ket dinamikus tamadosor. A kulonbseg pedig egy kihagyott extra pont volt.

  3. A Chargers idei szezonjának ezzel a vállalhatatlan produkcióval a Steelers ellen asszem vége is van. Nincs protection, sok a sérült, folyton leolvad a védelem és a meccs első 10 percét folyton behozhatatlan hátrány kialakításával töltjük. Irány tankolni

  4. A sasok védelmében azt azért elmondanám, hogy hazai pályán egy ideje már általában nagyon jók vagyunk. Ehhez képest a támadók által nem garbage time-ban föltett 20 pont igen is nagyon jó teljesítmény. Főleg ha számításba vesszük, hogy a RB sérülések miatt azért eléggé egysíkúvá vált alapból a támadójáték. Wentz túlélte a mérkőzést (azt a bizonyos 6. hetet), és ez még később jól fog jönni. :) És azért a CB sérülések döntően meghatározták a secondary teljesítményét. Azért a Diggs-Thielen páros még komoly cornereket is megéget, nemhogy gyakorlatilag cserejátékosokat.
    Minnesota részről szép volt, jó volt a mérkőzés, lehet találni bőven pozitívumokat, de ne értékeljük túl. Mindez akkor ér igazán valamit, ha jövő héten sikerül végre megszerezni az első csoportellenfél elleni győzelmet is a Lions ellen (nagyon nehéz mérkőzésre számítok). Akkor viszont már kezdhetnénk álmodozni…

    1. Jó látni, hogy azért a Vikings is tud alkalmazkodni az ellenfélhez. A beharangozóban említett félelmelmetes passrusht és a futás elleni védelmet egészen ügyesen semlegesítették. Míg a Chicago ellen még fejjel rohantak a falnak (szó szerint) és meglepödtek, hogy rendszerint lepattantak róla, most egész sikeresen kerülték meg vagy ugrották át (képletesen).

  5. Nagyon meglepett Cousins és az Eagles is. Az előbbi remek az utóbbiak elég gyenge produkcióval rukkoltak ki. Lassan azon kell aggódnom, hogy lesz-e még pozitív mérlegű csapat a menetrendünkben, a Philly és a Dallas is olvadozik, a KC is kezd leereszteni, már-már a Texans meccs nehezebbnek ígérkezik, mint a KC otthon jelenleg. Viszont az NFC North egyre tömörebb, egy lehetséges holnapi Lions meglepetés győzelem teljesen kiszámíthatatlanná tenné a csoportot.

    A Chargers a másik talány. Teljesen vállalhatatlan amit nyomnak. 0-24-nél 4. negyed elején (ha jól emlékszem ) 4&2-re punt? Minek volt az onside kick? Vagy megállítják őket vagy nem. Ha igen akkor miért rontjuk el a kiindulási pozíciót egy szinte 0 esélyű rúgással? És még lehetne sorolni. Egy teljesen egyértelmű, erősen korlátozott, ráadásul könnyedén megjósolható tervvel érkező ellenfél ellen 3 negyed alvás, és 0-24? Elfogadhatatlan.

    Atlanta nem mondok semmit, de nagyon elegem van belőlük is. És a Cincin is parádésan tud veszíteni, bárki ellen. Nekik is lesz még Dolphins, egy újabb 1/1 rangadó…

  6. méltatlanul alulértékelt pillanat, de delvin hodges meccset nyert az nflben. oké, nem volt hozzá sokkal több köze, mint innen bármelyikünknek, de ez a lényegen nem változtat, hodges győztes meccsen irányított végig.

Leave a Reply