Végre megtörik az átok

Akik legalább egy éve olvasnak minket tudhatják, hogy a rájátszásra extra beharangozókkal készülünk. Minden szerkesztő választott/kapott egy vagy két csapatot a rájátszásra és fordulóról fordulóra azt fogják megindokolni, hogy miért az ő csapatuk fog nyerni. Én személy szerint gyorsan lecsaptam a Panthersre a pihenőhét miatt és mivel tudtam, hogy a Bengalst mindenki utálja nálunk a többiek nem veszik elég komolyan, így rájuk esett a második választásom. Előzetesként ugyan megjegyezném, hogy Eagles szurkolóként a csapataim nem nagyon szoktak továbbjutni, de most is remek érvrendszert építettem fel és a Cincinnati Bengalsnak megvan az esélye, hogy 25 év után először rájátszás-mérkőzést nyerjen. Rosszindulatúan megjegyezhetnénk, hogy most kiderül, hogy Dalton-átokról van-e szó vagy Marvin Lewis-átokról.

 

 

Az AFC korábban kezdődő összecsapásának beharangozóit ITT és ITT olvashatjátok, míg ennek a rangadónak a párját tszajko tollából ITT találjátok meg.

 

10 évvel és 1 nappal ezelőtt a Bengals úgy fogadta a hatodik kiemelt Steelerst, hogy ugyan már 15 éve nem nyertek a rájátszásban, ők voltak az esélyesek. Kiváló támadósor egy Pro Bowler irányítóval, Carson Palmerrel és egy remek védelemmel. A Bengals második támadójátékában a volt Cincinnati-játékos, a Steelers akkori defensive tackle-je, Kimo von Oelhoffen pedig ráesett Carson Palmer lábára egy remek passz után. Palmer térdében szinte minden szakadt és roncsolódott, a sebésze karrier-befejező sérüléstől félt. Jon Kitna állt be helyette és elmenedzselte a játékot, de sima, 31-17-es vereség lett a vége. 25 évvel az utolsó playoff-győzelem után, 10 évvel az említett esetet követően itt az esély, a Bengals ismét itt van a rájátszásban a hatodik kiemelt csoportrivális ellen és ugyan kezdő irányítójuk nélkül, de ahogy majd később látni fogjuk, egyáltalán nem esélytelenül. Sőt, itt az idő végre megszerezni azt a bizonyos W-t.

 

 

Aki hallgatta a heti Triple Coverage névre keresztelt podcastünket, kapott egy kis ízelítőt a beharangozómból. Visszanéztem mind a Bengals, mind a Steelers utolsó két alapszakasz-meccsét, illetve a 14. heti egymás elleni találkozójukat is. Ugyebár az egymás ellenin sérült le Andy Dalton, aki addig pazar formában volt és állt be helyette először tétre menő szituációban A.J. McCarron. Lesérült még Eifert is a találkozón, aki már a tigrisek rendelkezésére áll. McCarronon már ott is látszottak a pozitív jelek, azonban ott több volt a negatívum, mint az utóbbi két hétben. Két csúnya interceptiont dobott, az egyiket Gay vissza is hordta.

 

Azon a találkozón nagyon feszült volt a hangulat már az elején is, többször össze is akaszkodtak a felek, ezzel kapcsolatban a héten kaptak is egy figyelmeztetést, hogy nem kéne megismételni, jó lesz figyelni a kakaskodásokra. Vontaze Burfict persze megjegyezte, hogy gyűlöli Pittsburghöt, de “semmi személyes, ez egyszerűen csak így van.”. Nagy különbség még az akkori rangadóhoz képest, hogy a Steelers rendelkezésére állt DeAngelo Williams, aki remekül játszott, most viszont sérült, így a szinte ismeretlen Toussaint fog kezdeni, aki a Browns elleni utolsó mérkőzésen kemény 2 yardos átlagot tudott felmutatni a liga egyik legrosszabb futás elleni védekezése ellen. A jó futójáték miatt sokszor kerültek harmadik & rövid játékhelyzetekbe, a mai napon azonban feltehetőleg ez kevésbé fog sikerülni és a hosszabb harmadik kísérleteket a Steelersnek sem könnyű megoldani.

 

Nem tudom ki látta a Steelers utolsó két mérkőzését, de borzalmas formában vannak. Nem látni azt a kifinomult támadógépezetet, mint a szezon közepén, a Ravenstől ugyebár ki is kaptak, a Browns pedig  saját töketlenségének köszönheti a vereséget. A 28-12-es végeredmény ne tévesszen meg senkit, a Browns két labdát ajándékozott a Steelersnek a saját 20 yardosán belül az utolsó negyedben, a saját redzone tevékenységük pedig a 0 felé konvergált. Egy félig kompetens csapat elbúcsúztathatta volna a Steelerst a rájátszástól. A 15. héten pedig Ryan Mallett első hollóként megvívott kezdő mérkőzésén nyomta le az acélvárosiakat úgy, hogy a fél kezdő sérült volt.

 

 

A Steelers védelméről tudjuk, hogy nem elég jók egy meccs megnyeréséhez. A rájátszás védelmei közül az alsó negyedben tanyáznak, ami ligaszinten ugyan a felső harmadba repíti őket, de a maradék 20 csapat itt már nem sokakat érdekel.  A legjobb dolog, amit a Bengals kihasználhat az Antwon Blake, aki (mióta a PFF létezik) a legtöbb yardot engedte egy szezon során, a legendásan borzalmas Bradley Fletcher egyik philadelphiai szezonját múlta alul. Ellene pedig olyasvalaki állhat fel, mint például A.J. Green, de rosszabb esetben is az a Marvin Jones, aki karrierje legjobb idényét produkálta 65 elkapással és 816 yarddal, a Steelers elleni második találkozón is volt 61 yardja 6 elkapásból. Na de a Bengalsról később, folytassuk még az ellenfél elemzésével.

 

Az utóbbi két héten számításaim szerint Big Bennek sikerült 9 darab turnover-worthy passzt összerakni, azaz 9 olyan labdát dobott, aminek interceptionnek kellett volna lennie vagy legalábbis arra nagyobb esély volt, mint elkapásra vagy incomplete passzra (4 a Ravens, 5 a Browns ellen). Ebből 2-2-t váltott pickre a Ravens és a Browns és jegyezzük meg, hogy egyik sem épp az elit secondaryjéről híres. Ezek az interceptionök egyébként sokszor abból jöttek, hogy erőlteti Antonio Brown keresését. Természetesen ha van egy ilyen ligaelit elkapód, akkor illik is keresni, de erőltetni talán nem kellene, főleg ha olyan célpontjai vannak, mint Markus Wheaton vagy Martavis Bryant, aki ugyan kisebb sérülés miatt gyengébben játszott és Big Ben le is szidta, hogy fel kellene kötni a gatyáját. Mike Tomlin faszagyerek és neki szokott menni negyedik és rövid szituációkban, erre is érdemes felkészülnie a Cincinnatinek, hiszen ezekből remek lehetőségek születhetnek, egyrészt jobb mezőnypozíció, másrészt nem szerez az ellenfél 3 pontot mezőnygólból.

 

Áltatnia nem szabad magát egyik Bengals szurkolónak sem, ezt a támadóoldalt nem lehet teljesen lenullázni, de limitálni lehet. Ebben segít a Bengalsnak az NFL legtöbb sacket elérő duója, Geno Atkins és Carlos Dunlap, akik összesen 24,5-ször zsákolták be az ellenfél irányítóit. A második vonalban is találunk egy ászt Vontaze Burfict személyében, a secondaryben pedig az a személy található, aki a legtöbb interceptiont gyűjtötte be, ő pedig nem más, mint Reggie Nelson. Így tehát minden részén van a csapatnak kiemelkedő játékosa. És hogy mi lehet a kulcs, amikor a védelem van a pályán? Minél nagyobb nyomás alá kell helyezni Roethlisbergert, illetve csírájában kell elfojtani a futójátékot, hogy harmadik és hosszú szituációba kerüljenek, ott pedig nagyon figyelni kell Heath Millerre, aki a legutóbbi egymás elleni mérkőzésen folyamatosan first downokat tudott szerezni. Azt pedig ne felejtsük el, hogy az alapszakaszban a Bengals védelme engedte a második legkevesebb pontot a ligában (a Seahawks két ponttal előzte meg őket).

 

https://vine.co/v/iqeTTUqj3TA

 

Az érdekesebb rész a Bengals támadóoldala és A.J. McCarron lehet ezen a találkozón. Ahogy fentebb írtam, a Steelers elleni első tétre menő lehetőségén nem brillírozott. Dobott két csúnya interceptiont, azonban lehetett látni a pozitívumokat, amik az utóbbi két hétben tovább erősödtek. Azóta nem dobott interceptiont, jól vigyáz a labdára. Amikor vészes a helyzet, inkább kidobja oldalra, ezt többször is láthattuk, ez pedig jó dolog, hiszen fiatal irányítók sokszor próbálják erőltetni a passzokat és ezekből hibák születnek. Ezt nem engedheti meg magának sem McCarron, sem a Bengals, mert azt könnyen megbosszulná a Steelers.

 

Legnagyobb erőssége McCarronnak az oldalvonal mellé dobott labdák. Ezt is láthattuk jó párszor, Green és Jones is mutatott be parádés elkapásokat a pálya szélén a lábukat a földön tartva (a Steelers ellen is volt 3-4 ilyen legalább). És nem csak gyenge ellenféllel szemben tudja ezt, hanem a liga legjobb védelme, a Talib és Harris vezette Broncos secondary ellen is. McCarron úgy tudja odadobni a labdát, hogy csak az elkapóinak legyen esélyük elkapni. Ez igaz más szituációkban is, igyekszik magasan dobni Green felé, hogy felugorva csak az övé lehessen a labda. Nem a legnagyszerűbb QB-k védjegye, de olyan passzokat ad, hogy az elkapók tudjanak belőle nagy játékot csinálni (idén Fitzpatricktól láthattunk sok ilyet).

 

Sok ilyet láthattunk, például egy játékkal és körülbelül 15 yarddal ezelőtt is.

 

Az elkapói pedig segítségére vannak, hiszen elég jó fegyverarzenállal rendelkezik, főleg ha Tyler Eifertet is belevesszük a képbe. Nagy segítség az idén elit tight enddé előlépő játékos a csapatnak, nagyon fontos volt, hogy sérülése nem számított komolynak és már múlt héten is be lehetett vetni, kapott is egy tökéletes labdát az endzone-ban McCarrontól. Nagyon fontos az is a volt Alabama irányítótól, hogy nagy, fontos helyzetekben sem remeg meg a láb, az önbizalmával egyáltalán nincs probléma és ez sem lehet egy utolsó szempont nála.

 

Nemrég jött fel a pályára és ilyet ereszt meg. Tökéletes. Mellesleg Antwon Blake “védekezik” Greenen. 

 

A passzjátékot erősíti még a kiváló támadófal, a liga egyik legjobbjával, Andrew Whitworth-tel a vakoldalon, aki a legkevesebb nyomást engedte a szezon során az NFL-ben. Ők a futójátékot is jól támogatják, hiszen az offense természetesen nem csak passzjátékból áll. A liga talán legjobb futótandeméről beszélhetünk Hill és Bernard duója kapcsán, remekül egészíti ki egymást játékstílusuk. Előbbi igazi erőfutó, utóbbi pedig a mozgékonyabb, gyorsabb, elkapásokban is jobban használható fajta. Elmondható tehát, hogy az egyik legjobb fegyverarzenálja a Bengalsnak van a ligában, habár a Steelersét sem szabad éppen lebecsülni.

 

Hue Jacksonról érdemes még szót ejteni, aki rendkívül kreatív felállásaival, játékhívásaival őrületbe kergetheti az ellenfeleket. Hatodik blokkoló falember, aki elmegy route-ra, ráadásul nem is csak beijesztésnek, hanem valóban mennek felé passzok, 3 támadófalemberes felállások, option-játékok, wildcat formációk Sanuval irányítóként (így TD-t is értek el a Broncos elleni rangadón), amit csak el lehet képzelni.

 

A szerkesztőségben a Steelers a favorit, de nálam nem, én Bengals győzelmet várok, habár meg kell mondjam, nem vagyok magabiztos. Ha a Steelers tudja hozni év közbeni formáját támadóoldalon, akkor feltehetőleg nem fogja tudni McCarron felvenni velük a versenyt, azonban ha nem pörögnek 100%-on az acélvárosiak, akkor a csoportgyőztes hazaiaknak állhat a zászló. Egy biztos, hogy kiütés nem lesz egyik oldalról sem, kőkemény csatára lehet számítani két rivális találkozásakor, szerintem a végletekig szoros összecsapás szemtanúja lehet majd, aki fennmarad szombat éjjel (én mindenképp, itt várom az éjszakázókat kibeszélni a történéseket, már a Chiefs@Texans alatt is).

 

Még egyszer: az AFC korábban kezdődő összecsapásának beharangozóit ITT és ITT olvashatjátok, míg ennek a rangadónak a párját tszajko tollából ITT találjátok meg.